12. Fejezet - "Nem gondoltam, hogy még találkozunk!"

Nevetve ültem a konyhapulton, míg ő óvatosan a szám felé tartotta a villát, és az arra gondosan felcsavart tésztát. Félő volt, hogy ha ő is tovább nevet, a spagetti a nadrágomon landol, így egy gyors mozdulattal bekaptam a villát, és megkóstoltam Harry főztjét.

-Na? Milyen lett?- kérdezte. Szemöldöke az egekbe szökött, és kíváncsian nézett szemembe, közben megeresztett egy édes mosolyt.

-Isteni!- válaszoltam, és egy csókot adtam ajkaira.

-Még szép, ez a specialitásom!- kuncogott, és elsöpörte hajamat arcomból. Tipikus mozdulatok, amiket annyira hiányoltam az elmúlt egy hétben.

-Akkor sem kellett volna főznöd.- ráztam fejemet rosszallóan, mire engem kiparodizálva grimaszolt. Válaszul játékosan hasba vágtam, de csak nevetett rajta.

-Ez még csak egy meglepetés a sok közül.- duruzsolta, mikor ajkaimhoz hajolt, és aprón puszilgatni kezdett. Egyik kezemet vállán pihentettem, másikkal lassan hajába túrtam, és megunva idegőrlő játékát, megcsókoltam. Közelebb simult hozzám, lábaimat szétfeszítette kezével, és közéjük állt. Combomat simogatta, majd egy határozott mozdulattal kijjebb húzott a pulton, hogy teljesen hozzá simuljak. Elvesztettem a fejem, egyszerre rázott a hideg minden mozdulatától, és vert a víz. A szívem hangosan dübörgött, a pulzusom az egekbe szökött, és az egyetlen dolog, amire gondolni tudtam, az ő volt, és azok a puha ajkai.

Gonosz vigyor ült ki arcára, mikor hirtelen egyik pillanatról a másikra elszakadt tőlem, majd értetlen arcom láttán hangos nevetésben tört ki.

-Szívtelen vagy…- kezemet végighúztam mellkasán, majd apró köröket rajzolgattam rá. A zene még mindig halkan szólt a nappaliban, és a mécsesek is kitartóan világították be a lakást.

-Nos, ez a szívtelen ember készített neked egy forró fürdőt, míg téged várt egész nap.- mutatott magára. Hangjától kirázott a hideg, képtelen voltam nem zöldellő szemeibe nézni.

-Nagyon kitett magáért, az biztos.- bólogattam helyeslőn, mire fogott, és felkapott. Lábaimat összekulcsoltam dereka körül, kezeimet körbefontam nyaka körül. Fejemet vállára hajtottam.

-Tudod, én is el tudok sétálni a fürdőig.- nevetgéltem, de ő mit se törődve velem ballagott borzasztóan lassú léptekkel a fürdő felé. Gondolom annak semmi köze nem lehetett a lassú tempóhoz, hogy egész végig a fenekemet fogta. Mikor a fürdőbe értünk, letett, és bár későn, de azért eltakarta a szemem.

-Harry, láttam, és gyönyörű, akárcsak a lakás. Most jön az, hogy le is vetkőztetsz?- kérdeztem kuncogva, és egészen eddig a pillanatig ő is nevetgélt, de hirtelen elhallgatott. Magával szembe fordított, és komoly arccal nézett szemembe.

-Tudnod kell, hogy nem azért csináltam…- mielőtt még jobban belefolyt volna a magyarázkodásba, mutatóujjamat csitítón ajkára tettem.

-Tudom.- suttogtam, és hogy jobban megnyugtassam, megcsókoltam.

-Amíg megfürdesz, eloltom a mécseseket, és megterítek a vacsorához.- csókolt bele nyakamba, míg beszélt.

-Vagy fürödhetsz is akár velem.- feleltem bátortalanul. Ajkai még mindig nyakamat kényeztették, és bár nem láttam, de attól még éreztem, hogy elmosolyodik.

-De csak fürdünk!- szögeztem le, mire elhúzódott tőlem, és lebiggyesztett ajkakkal, és csillogó boci szemekkel meredt rám.

Egy mosolyt megeresztve ráztam fejemet, és óvatosan meglöktem. Bár sose voltam az a szégyenlős típus, most mégis zavarba jöttem, mikor gyors mozdulattal megszabadult pólójától. Eldobta a sarokba, és egy pajzán vigyorral az arcán nézett rám. Akaratom ellenére is sokáig időztem szemeimmel kidolgozott felsőtestén. Néhány tetoválása is volt itt-ott elvétve, amiről eddig nem is tudtam. Hiába én löktem el magamtól, most tettem felé egy lépést. Egy óriási szív volt bal karján, mellette kisebb varrások. Amikor megpillantottam a vállfát, egyből elkapott a nevetés.

-Hogy nem vehettem én ezeket eddig észre?- kuncogtam, és óvatosan végigsimítottam az összesen.

-Azt hittem, nem fog tetszeni.- rántotta meg vállát, mintha nem is lenne annyira érdekes, de láttam a szemében, hogy igenis érdekli. Ha tetszik, ha nem.

Nyakához hajoltam, majd belecsókoltam. Így haladtam felfelé, majd a fülénél megállapodtam. Egy apró mosollyal nyugtáztam, hogy szaggatottan veszi a levegőt, majd fülébe suttogtam.

-Nincs, ami ne tetszene rajtad.

Kezét derekamra helyezte, majd óvatosan pólóm alá bújtatta kezét. A bőröm lángolt, ahol hozzám ért, és lehunyva szemeimet vártam ki, mire készül. Megfogta pólóm alját, és lassan levette rólam a ruhadarabot, majd azt is egy ugyanolyan mozdulattal eltűntette, mint a sajátját.

Kezei ismét derekamon pihentek, majd idegőrlő lassúsággal húzta végig mindkét kezét oldalamon. Közben tagadhatatlanul végigpásztázta szemét melleimen, és a többi fedetlen részen. Arcát két kezem közé vettem, míg ő hátamat és oldalamat simogatta. Lassan megcsókoltam, és hajába túrtam, mire halkan felnyögött. Egy mosollyal nyugtázva az előbbit ajkaim nyakára tévedtek.

-Azt hiszem mégis jobb lenne, ha csak egyedül fürdenék.- suttogtam vigyorogva fülébe, mire felsóhajtott, és egy kicsit eltolt magától. Szemei hitetlenkedve kerekedtek el, mire én már hangos nevetésben törtem ki, mint pár perccel ezelőtt ő a konyhában.

-Gonosz nőszemély.- mormogta orra alá, mikor ténylegesen feldolgozta a hallottakat, majd már ő is mosolyogva csókolt meg. Pólóját felkapta a padlóról, és fejét csóválva ment ki a fürdőből és becsukta maga mögött az ajtót.

*

-Azt ugye tudod, hogy ezek után meg se érdemelnéd, hogy ma éjjel veled aludjak?- kérdezte álsértődöttséggel fél órával később, mikor kijöttem a fürdőből. A konyhában álltunk, a pólóját már visszahúzta, rajtam egy rövidnadrág volt, és egy ütött-kopott Rolling Stones-os alvós póló.

-Én csak visszaadtam, amit tőled kaptam.- mondtam levakarhatatlan vigyorral az arcomon. Fejét ingatva sétált felém, majd egy apró csókot lehelt ajkaimra.

-Ez akkor is egy gonosz húzás volt.- felelte elkínzott arccal.

-Nem fogod magam könnyen adni.- mosolyogtam.- Együnk. Farkas éhes vagyok.- tértem el a témától, és egyből leültünk az asztalhoz vacsorázni.

Az este további része csendesen telt. Közösen elmosogattunk, majd utána még leültünk beszélgetni a nappaliban, végül egymást ölelve aludtunk el este. Egy fárasztó nap tökéletes lezárása volt ez a meglepetés.

Reggel Harry ébresztőjére keltünk. Morogva húztam fejemre a takarót, fejemet mellkasán pihentettem. Rekedt hangon nevetett rajtam, kezével hátamat simogatta.

-Mennyi az idő?- kérdeztem.

-Korán.- felelte rekedtesen, álmos hangján.

-Utálom a koránt, öljük meg.- válaszoltam nyűgösen, és még jobban hozzá bújtam. Halkan felnevetett, majd feljebb húzott és megcsókolt. Az én ébresztőm is megszólalt. Kezemmel matattam az ágyon, majd végre ki tudtam nyomni a telefonomat.

-Mennem kell dolgozni.- ezzel a mondattal elmúlt a tökéletes reggel érzése.

-Elviszlek.- mormogta, és gyors puszit adott homlokomra.

-Nem hiszem, hogy szerencsés lenne egyszerre mutatkoznunk errefelé. Emlékszel, hogy a múltkor is mi volt itt…- bármennyire is akartam, hogy elvigyen, nem akartam magamat viszontlátni az internetet, vagy az újságok címlapján.

-Akkor érted megyek, ha végeztél. A fiúk úgyis laza, összeülős estét terveznek. Eljöhetnél.- nézett rám csillogó szemeivel, és ha akartam volna se tudtam volna neki nemet mondani.

Válaszként gyorsan egy csókot adtam az ajkaira, és bármennyire is akartam mellette feküdni naphosszat az ágyban, hívott a munka. És persze a Haleynek tett ígéretem.

Harry az ágyban fekve figyelt engem, míg én össze-vissza rohangáltam. Szokásomhoz híven késésben voltam, és természetesen ilyenkor veszik mindennek nyoma a lakásban.

-Mikorra készülsz el, csak mert akkor én is úgy szedem össze magam.- nevetgélt rajtam, de meg se mozdult. Megálltam a szobaajtóban, a táskám már a vállamon pihent, indulásra készen álltam.

-Van már kulcsod, maradhatsz nyugodtan.- összemosolyogtunk. Kezét felém nyújtotta, miremég gyorsan odafutottam hozzá, és megcsókoltam. Mikor elhúzódtam tőle, és már indultam az ajtó felé kezemnél fogva visszahúzott még egy csók erejéig, és vigyorogva elengedett.

-Hívlak, ha végeztem.- mondtam, és azzal ki is viharzottam a lakásból.

Annak ellenére, hogy késve indultam, és kifogtam a legnagyobb dugót a városban, még pont időben toppantam be a stúdióba.

-Na végre, hogy itt vagy!- Haley szokásához híven köszönés nélkül ragadott magával, és húzott maga után. Rémült tekintettel követtem őt, majd megállított egy teremben. Semmit se kellett vinnem, a cuccaim már bekészítve álltak egy nagy tükör előtt, és három ismeretlen férfi ácsorgott, egy a székben ülve beszélgetett velük.

-Fiúk, megjött a sminkes! Mindenki siessen, lassan kezdünk!- dirigált Haley, mire én elkerekedett szemekkel néztem barátnőmre.

-Arról nem volt szó, hogy te zavarod le az egész fotózást.- suttogtam oda neki, mire legyintett.

-Én itt végeztem is, megszereztem nekik minden embert, innentől már hátra dőlhetek.- felelte, és egy önelégült vigyor terült szét arcán.

-Még a végén menedzser lesz a bárpultosból.- csendült fel egy ismerős hang, amire egyből felfigyeltem. Will állt tőlünk pár lépésre, és mosolyogva figyelt minket.

-Nem gondoltam, hogy még találkozunk.- a mosolya levakarhatatlannak tűnt, és egy pillanatra nem is tudtam hova tenni.

-Én sem.- motyogtam, és egy mosolyt erőltettem meglepettségem leplezésére.

-Tehát ismeritek egymást, nagyszerű!- csapta össze tenyerét Haley, és először engem, majd Willt is elkezdte tolni a sminkes asztalok felé.

-És, mi a fotózás célja?- érdeklődtem az egyik sráctól, miközben sminkeltem. Ha jól tudom, Alexnak hívják, a másik kettő Josh és Sam.

-Kiadunk egy kisebb albumot.- vonta meg vállát Will.- Pár hete ismertem meg Haleyt, ő mondta, hogy vannak ismerősei, és olcsóbban meg tudjuk csináltatni a borító képeit.

Időnk nem volt többet beszélni, a fotós is megérkezett, és ha jól láttam, a fiúk menedzsere is. A nap gyorsan eltelt, Haley „ecc-pecc kimehetsz”-el próbálta eldönteni, melyik fiút csábítsa magával a délután folyamán. Elakartam hívni magunkkal estére, jó lett volna, ha ő is megismeri a srácokat, de egy „majd legközelebb” vállvonással letudott. Én persze ha akarja, ha nem szaván fogom őt.

Három körül már mindenki szedte a sátorfáját, én is a kijárat felé szedtem rohamozott léptekkel lábaimat. Harry már odakinn várt.

Egy kéz hirtelen megérintette a vállamat, mire én megtorpantam, és oldalra pillantottam. Will mosolyogva nézett rám, majd tovább sétáltunk, immár lassan.

-Meghívhatnálak valamikor egy kávéra?- kérdezte, szemei reménykedve csillogtak. Túl szépek voltak a szemei ahhoz, hogy határozott nemet válaszoljak neki. Egy kávéból mi baj lehetne? Elvégre is, nem randizni hívott.

-Persze, összefuthatunk majd valamikor.- válaszoltam egy halvány mosoly kíséretében, mire ő szélesen elmosolyodva nyitotta ki nekem az ajtót. Harry az autónak dőlve állt, és nézett minket.

-Akkor majd beszélünk.- köszönt el, és váratlanul arcon puszilt. A szemeim egy pillanatra elkerekedtek a meglepettségtől, de próbáltam nem elhagyni a mosolyomat.

-Szia.- intettem neki, és már el is indult a másik irányba. Mikor Harry felé fordultam, ő szúrós szemekkel, és megfeszült izmokkal követte Will lépteit.

Sziasztok!

Ha elértetek a fejezet végéig, azt jelenti, hogy remélhetőleg jó munkát végeztem, és érdekel titeket a történet. Remélem, most már több megjegyzés érkezik majd! :)

Nagyon szépen köszönöm Orsinak a megjegyzést, és hogy feliratkozott! Nagyon jól esett, és sokkal nagyobb kedvvel álltam neki ennek a résznek! :)