„Hiányzol.
Túlságosan,
Egyre gyakrabban,
És egy kicsivel jobban minden nap.”
Harry
Csak bámultam a telefonom kijelzőjét. A
szívem meglódult minden egyes szó elolvasása után, a pulzusom az egekbe
szökött. Mélyet sóhajtva tettem vissza telefonomat a konyha asztalra, és még
vagy ezerszer elismételtem szavait a fejemben.
-Ő írt?- zökkentett vissza a valóságba
Eleanor. Gyakran látogatott meg, mióta a fiúk nincsenek itthon. Igaz, hogy csak
egy hétre mentek el, borzasztóan hiányolta Louist. A turnéra nem is akar még
gondolni… Ahogy én sem.
Nem szóltam, csak bólintottam. Felhúztam
lábaimat a székre, és fejemet a térdemre támasztottam. A kávém az asztalon
gőzölgött, még hozzá se nyúltam. Eleanor elmélázva tologatta ide-oda bögréjét,
néha rám pillantva.
-Hallgatlak.- mormoltam orrom alatt, és
kérdőn néztem rá.
-Szereted?- kérdezte alig hallhatóan,
pedig rajtunk kívül senki se volt a lakásban. Katherinet délután hazavittem
apához, Haley pár órája hagyott minket magunkra.
-Ha nem mondom ki, nincs semmi… nem
igaz?- erőltettem egy mosolyt arcomra, de Eleanor aggódva pislogott rám.
-Meg fogsz lepődni, de Harry… még sose
láttam ilyennek.- ahogy beszélt, egyre szélesebb mosoly ült ki arcára.
Megnyugodtam.- Még sose viselkedett így, ha egy lányról volt szó, Effy.
-Szerelemet akart vallani… legalábbis
azt hiszem.- vágtam szavába nyugodtan, mire elképedve pislogott rám.
-Azt hiszed?! Mi történt, miért nem
mondta?!- teljesen kiakadt, láttam, hogy képzeletben már készül a holnapra, és
anyai szigorral lehordja Harryt.
-Nem engedtem neki.- hangom
bizonytalanul csengett, és megremegett.
-Effy, ennek így semmi értelme!- fakadt
ki, és az asztalra csapott.
-Mi a biztosítéka annak, hogy nem csak
egy újabb strigula vagyok neki?- kérdeztem remegő hangon. Napok óta csak ez a
kérdés járt a fejemben.
-Semmi.- tette kezét az enyémre, és
megnyugtató mosollyal nézett szemembe.- Még egyikünk se látta ilyennek őt,
talán ezúttal komolyak a szándékai.
-Talán…- suttogtam, és belekortyoltam
kávémba.
*
A kavargó gondolataim, és aggasztó
kételyeim ellenére reggel izgatottan pattantak ki szemeim. Az óra nyolcat
ütött, a fiúk gépe fél óra múlva landol Londonban, és ha minden jól megy, ma
hamar végzek a munkával, és ezáltal hamar láthatom Harryt is. Tizenkilenc éves
létemre úgy éreztem magam, mint egy tizenöt éves kis tini, aki az első
randijára készül. A legviccesebb az egészben az, hogy sose viselkedtem még így.
Ha Haley látott volna ilyenkor, valószínűleg jól fejbevágott volna, hogy észhez
térjek.
-Csak emlékeztetni szeretnélek, hogy
holnap fontos programunk van!- sipítozott Haley a telefonba, míg én a megadott
címre igyekeztem, egy fotózás helyszínére.
-Nem feledkeztem meg a stúdióról.-
sóhajtottam mélyet, és megálltam a pirosat jelző rendőrlámpánál.
-Remélem a túlzott öröm után sem fogsz,
megígértem a srácoknak, hogy segítek.- aggodalmaskodott. A lámpa átváltott
zöldre, mire én sietős léptekkel átmentem az út túloldalára, végre elérve a
célomhoz.
-Én is megígértem, de most le kell
tennem. Holnap találkozunk, szia!- hadartam el gyorsan, majd miután elköszönt,
letettem a telefont és bementem az épületbe. De bár ne tettem volna…
Minden a feje tetején állt. A fodrász
beteget jelentett, az egyik modell késett, és lehetetlen volt elérni, a díszlet
sem passzolt, és így tovább. Legalább tizenöt lány hajának és sminkjének
elkészítése várt rám. Ezzel akkora baj nem is lett volna, ha nem kellett volna
a mai nap folyamán vagy háromszor megváltoztatni ezeket.
Délután négy körül volt az
„ebédszünet”. Lehunyt szemekkel ültem a
sminkszobában lévő bőr kanapén, és próbáltam összeszedni magam.
-Hihetetlen, hogy már megint ők vannak a
tévében.- háborgott mellettem Natalie, az egyik modell lány. Nem most dolgozunk
együtt először, legalább egy évnyi közös munka áll mögöttünk. Egész rendes
lány, jól megértjük egymást.
-Csak féltékeny vagy.- kuncogtam meditálásomat
félbeszakítva, majd résnyire kinyitottam a szemem, és az apró kis tévére
pillantottam, ami a sarokban állt.
Egyből felültem, és elkerekedett
szemekkel néztem a képernyőt. Harry és Taylor Swift volt a tévében. Csak egy
kép volt, a műsorvezető pedig hatalmas vehemenciával, és mosollyal az arcán
részletezte kettejük kapcsolatát.
-Hogy mekkora barom vagyok…- mormogtam
az orrom alatt, és mazochista módon csak kettejüket bámultam. Barom, barom, barom…
-Na ki a féltékeny?- a valóságba Natalie
hangja húzott vissza. Értetlenkedve nézett rám, majd megint a tévére. Nem tudom
milyen arcot vághattam, de egy kisebb hatásszünet után döbbenten pislogott rám.
-Na ne! Nem hiszem el, hogy te és…-
kiabálta, de még idejében lepisszegtem, és nem tudta elmondani, mire is jött
rá.- Nem vagy semmi.- nevetett rajtam.
-A naivság ezen fokát már tanítani
tudnám…- mormogtam továbbra is, térdemre könyököltem, és arcomat kezeim közé
temettem. Natalie vigasztalásként végigsimította kezét a hátamon, míg én
próbáltam rendezni gondolataimat.
-Ti… szóval ti együtt vagytok?- kérdezte
alig hallhatóan, ugyanis kezdtek visszaszállingózni az emberek.
Felegyenesedtem, és megráztam a fejem.
Reménykedtem benne, hogy az ide-oda ingatástól kirázódnak fejemből gondolataim.
Natalie kíváncsian nézett rám, minden mozdulatomat érdeklődéssel követte, és
várt a válaszomra.
-Nem, mi… Ahj, nem tudom!- dőltem hátra
a kanapén, arcomat a plafon felé emeltem.
-Tudod, ezt a képet legalább négyszer
láttam az elmúlt hónapban. Nem muszáj mindig elhinni, amit látsz, vagy
olvasol.- őszintén mosolygott, ami valamilyen szinten megnyugtatott, és
felcsillant a remény is bennem. Talán igaza van, csak én reagálom túl az
egészet. Elvégre is, ha neki Taylor kellene, miért pazarolná az idejét rám is?
Ezek után megint nekiálltunk a munkának.
Estefelé írtam Harrynek egy sms-t, hogy ne várjanak este. Úgy volt, hogy
munkából hozzájuk megyek, de nyolc óra felé már semmi erőm nem volt. Hiába
akartam látni a mosolyát, elveszni csillogó szemeiben, vagy elmerülni rekedtes
nevetésében… az ágyam, és egy forró fürdő gondolata ugyanolyan erővel levett a
lábamról jelen pillanatokban, akárcsak Harry.
Fél tíz volt, mikor beültem a taxiba, és
fáradtan elmondtam a címem. Útközben ránéztem a telefonomra, hátha jött
üzenetem. De se Harry, se más nem írt vagy hívott. Ez kissé aggasztott, és
akaratom ellenére is eszembe jutott a délután, és a Taylorral kapcsolatos
híresztelések. Mindig ott bujdosott a gondolataimban a Mi van ha…? kérdés.
Az utcánk kihalt volt, csendes, és
sötét. Kifizettem a fuvart, és elvonszoltam magam a kapuig, majd a lakásom
ajtajáig. A zár halkan kattant egyet, én pedig egy megkönnyebbült sóhaj
kíséretében léptem be az ajtón. De ami a szemeim elé tárult, elűzte az
álmosságot szemeimből egy pillanat alatt.
A földön mécsesek világították be
halvány fénnyel az előszobát, és a lakás többi részét, a padlón fehér és vörös
rózsaszirmok hevertek. Elakadt a lélegzetem, a szívem kihagyott egy ütemet. Még
mindig ott álltam a küszöbön, az ajtó kilincsébe kapaszkodva, mikor Harry a
nappali ajtajában megállt velem szemben, és elmosolyodott. Fekete farmer, és
fekete póló volt rajta. A haja össze-vissza állt, a nyakában pedig ott lógott a
tőlem kapott nyaklánc. Mindkét keze a háta mögött volt, sejtelmesen csillogtak
szemei.
-Egész éjjel ott fogsz állni, vagy
bejössz végre?- édesen oldalra billentette fejét, majd végigmérte rajtam
szemeit. Végigfutott rajtam a hideg, a szívem pedig majdnem kitört a
mellkasomból. Remegve csuktam be magam mögött az ajtót, és bizonytalan
léptekkel – nehogy belelépjek a mécsesbe, vagy a rózsaszirmokra, amik túl
tökéletesen voltak elhelyezve - felé
sétáltam. Pár centire megálltam előtte, mire előrántott a háta mögül egy szál
vörös rózsát. Tökéletes volt. Az arcunk között tartotta, és mikor már készült
elvenni tőle, elrántotta, és az ajkaihoz nyomta.
-Csak ha megcsókolsz.- motyogta, szemeit
az enyémekbe mélyesztette. A kezét, amiben a rózsa volt leengedte, és
derekamnál fogva közelebb vont magához. Egyik kezemet arcára tettem, másikkal
hajába túrtam, és képtelen voltam nem zöld szemeibe nézni. A köztünk lévő
távolság hirtelen semmisnek tűnt, néha-néha ajkaimat övéinek érintettem,
finoman ízlelgetve őket. Szakadozva vette a levegőt, szemei lassan lecsukódtak,
és szakadozva fújta ki a levegőt, mikor elhatározta, hogy véget vet
játékunknak. Ajkai megremegtek, mégis céltudatosan tört utat magának nyelvével,
ezzel teljesen megőrjítve engem. Jóval szenvedélyesebben csókolt, mint eddig
valaha is. Többször is elmosolyodtam a csók közepette, a végén levegő után
kapkodva húzódtam el tőle. Szemeit lehunyva tartotta, homlokát enyémnek
döntötte, és próbálta rendezni lélegzetét.
Imádtam.
Imádtam az arcának minden egyes, apró részletét.
Kezéből óvatosan kivettem a rózsát, és
játékosan végighúztam orrának vonalán. Halványan mosolygott. Nem kellettek
szavak, percekig csak egymást figyeltük. A hifiben Ed Sheeran Kiss Me című
száma szólt, mióta csak beléptem a lakásba. Persze ez csak akkor tűnt fel,
mikor megint újraindult a szám.
-Egyedül választottál nekünk zenét?-
nevetgéltem, miközben már a nappaliba sétáltunk, és leültünk a kanapéra. Harry
az ölébe húzott, és karomat simogatta, míg én göndör fürtjeivel szórakoztam.
Felnevetett.
-Ezt az egyet találtam csak.-
mentegetőzött, de nekem tetszett. Puha ajkai enyémekhez értek.
-Minden tökéletes.- suttogtam ajkaiba,
de ekkor kipattantak szemeim.- De mégis hogy jutottál be a lakásba?- húzódtam
el tőle, mire halk nevetésbe kezdett.
-Haley odaadta a pótkulcsát. Már
napokkal ezelőtt meg lett beszélve.- húzta ki magát büszkén, mire én csak
meglöktem, így újra a kanapé támlájának dőlt.
-Árulók vagytok.- tettetett
sértődöttséggel ültem ölében, de ő nem habozott sokáig, karomnál fogva közelebb
húzott magához, és megcsókolt. Végre elűzte minden kételyemet, gondolatomat.
Csak ő volt és én… más nem is számított.
Sziasztok!
Remélem, tetszett az új rész, és végre kapok megjegyzést, vagy bármit!
Nagyon jól esne, ha kapnék visszajelzéseket a történetről.. :)
Sziasztok!
Remélem, tetszett az új rész, és végre kapok megjegyzést, vagy bármit!
Nagyon jól esne, ha kapnék visszajelzéseket a történetről.. :)
Nagyon tettszik,tökre jól írsz! Meglepődtem,hogy csak egy feliratkozód van,ezért én is követtem az oldalad. Megpróbálok neked olvasókat szerezni,de szerintem egy biztos lesz,mert folyamatosan várja,hogy küldjek neki jó blogokat. PERFECT!!!! <3 (Siess nagyon a kövivel!!! :D (Am Orsi vagyok,csak nem tudtam kijelölni a nevemet) :(
VálaszTörlésWoW*.*De édesen írod le Harryt:*ÜGYI!!!;)
VálaszTörlésSzia , imádom az blogot. Nagyon jo a sztori es nagyon beleélem magam :) en is feliratkoztam es majd hozok meg ismerősöket...
VálaszTörlés