2. Fejezet - "Látlak még?"

-Hová tűntél?!- kérdeztem Eleanortól, mikor sikerült megfeledkeznem az engem figyelő szempárról.

-Hívott a munka, de leginkább a tanulás… aztán pedig Louis.- mosolygott a mellette ácsorgó pasira, aki szélesen elvigyorogta magát.

-Honnan ismeritek egymást?- kérdezte, lerobbanthatatlan vigyorral az arcán.

Szóra emeltem a szám, de Eleanor megelőzött, a fürtös pedig egyre jobban mosolygott rajtam.

-Egy utcában nőttünk fel.- mesélte lelkesen Eleanor, és látszott az arcán, hogy néhány közös emléket felidézett magában. A barátja, Louis egy csókot nyomott a fejére, és kezét a derekára tette.- Jajj, a fiúkat be se mutattam! Bár gondolom úgyis ismered őket.- futtatta végig szemét a bandán, majd rám pillantott, vele együtt az összes szempár rám szegeződött. A göndör hajú a bárpultnak támaszkodott, de még mindig csak engem nézett. Talán van valami furcsa rajtam?

-Sajnálom, de nem.- feleltem bátortalanul, kezeimben pedig még mindig az üres poharamat szorongattam.

Kissé furcsán pillantottak rám mind, de aztán hamar megtört a csend, nagy örömömre.

-Louist már tudod…- nézett oldalra, és összemosolyogtak.- Liam, Niall, Zayn…- mutatott végig rajtuk sorban, és mind elmosolyodtak, mikor rájuk néztem.- És Harry…- fejezte be a sorolást, a pillantásunk pedig megint összetalálkozott.- Srácok, ő itt Effy!- mosolygott Eleanor továbbra is, ugyanolyan őszinte örömmel az arcán.

A göndör, vagyis Harry előkapta a zsebéből a telefonját. Ekkor kaptam észhez, hogy még mindig őt vizslatom a szemeimmel, majd gyorsan a többiekre néztem.

-Szia Effy.- zengték egyszerre, ami egy kissé furcsa volt.

-Remélem, elfogadsz tőlem egy italt.- karolt át Niall. Kék szemei csillogva pásztáztak végig arcomon, és izgatott mosollyal az arcán várta a válaszomat.

-Miért is ne?- válaszoltam, mire boldogan megindult velem a bárpulthoz.

Haley nagy örömére, de sikerült megismerkednem négy csodálatos sráccal, az ötödiket szem elől vesztettem, miután Niall magával rángatott, és megittunk legalább egy üveg whiskeyt. Ez az este volt eddig a legjobb, amit ilyen rendezvényeken töltöttem.

Pár órával később egy asztalnál ültünk mind, és Eleanorral a gyerekkori emlékeket hánytorgattuk fel. Mondanom sem kell, az egész asztal a nevetésüktől volt hangos, amit jó pár rosszalló tekintet követett.

-El, nem is értem miért rejtegetted előlünk ennyi ideig Effyt.- hasát fogva nevetett Niall. Velem szemben Eleanor ült, és Louis, aki a nagy kacarászások közepette hátradőlt a székkel, és vagy három oktávval hangosabban kezdett nyavalyogni, majd tovább nevetett mindenki.

Louis pontosan ugyanolyan, mint El, csak a férfi változata.

-Louis!! Ennyi volt, ma már nem ihatsz többet!- rángatta fel El a barátját a padlóról, de a hangja cseppet se hangzott komolyan.

-Hozok még egy kört!- iramodott meg Zayn, kissé dülöngélve.

-Hagyd, majd inkább én.- léptem mellé, és inkább visszasegítettem a székre. Hálául megölelt, amin nagyon meglepődtem. Hihetetlenül közvetlenek.

-Hol a fenében lehet Harry?!- hallottam a hátam mögül Liam hangját. Egy kicsit sajnáltam, el kellett viselnie minket az utóbbi pár órában, bár ő is ugyanolyan felhőtlenül nevetett minden egyes történeten, annak ellenére, hogy egy csepp alkoholt sem ivott.

-Még egy kört.- léptem oda mosolyogva Haleyhez, aki vonogatta a szemöldökét. Leültem a bárpulthoz egy sóhaj kíséretében, és felkönyököltem a pultra.

-Az a szőke, szerintem kinézett magának.- pillantott egyszer Niall felé, egyszer rám, és mint egy kislány, kuncogott.

-Haley, tölts ki nekünk még egy kört, és hadd menjek.- néztem rá könyörögve, de nem sértődött meg azon amit mondtam.

-Szerencséd, hogy én ide dolgozni jöttem!- kacsintott rám.- Ha nem így lenne, lehet, hogy már teljesen letepert volna, és…- mélyült bele egyre jobban, mikor a göndör leült mellém a pulthoz.

-Haley!- hallgattattam el egyből barátnőmet, aki halkan nevetgélve töltött nekünk még.

-Ugyan, miattam igazán nem muszáj abbahagyni.- mosolygott rám zavarba ejtően. A szívem hatalmasat dobbant, mikor zöld szemei az enyémbe néztek. Mindeközben Haley kirakta a poharakat.

-De ez az utolsó kör.- az órájára pillantott, és aggodalmasan az asztalunk felé pillantott.

-Értettem.- húztam ki magam a parancsra, és egy kissé megszédülve bár, és égve Harry tekintetétől, előhúztam a tárcámat.

-Hagyd csak.- fogta meg a kezem, még mielőtt bármit is csinálhattam volna. Meglepetten néztem rá, keze puha volt, és annyira meleg, hogy szinte perzselte a bőrömet.

-Dehogy, ez az én köröm.- makacskodtam, de ő megeresztve még egy pimasz mosolyt, megrázta a fejét.

-Vedd úgy, hogy meghívtalak.- mosolygott továbbra is. Ha nem lettem volna ennyire illuminált állapotban, talán képes lettem volna kora reggelig makacskodni mellette. Mélyet sóhajtottam, ő pedig elengedte a kezem. Kifizette a kört, majd a kezébe fogott két poharat, és szemeivel hívogatóan nézett rám, majd visszaindult az asztalok felé.

-Fél óra és végzek itt.- vigyorgott Haley. Valamiben sántikált.

-Nem velem jössz haza?- kérdeztem, közben lepattantam a székről, és megfogtam a maradék poharakat. Hevesen rázta a fejét, és beharapta az alsó ajkát, majd az egyik pincérre sandított, aki nem messze tőlünk mászkált fel és alá. Lehajtott fejjel mosolyogtam. Bágyadtnak éreztem magam, a végtagjaimat egyáltalán nem éreztem, és képes lettem volna itt helyben elaludni. Az alkohol nem épp kellemes hatásai.

-Holnap hívlak.- küldött felém egy hangos, cuppanós puszit, én pedig nevetgélve mentem vissza a többiekhez.

-Végreee!!- kiáltott fel Niall, és kikapta a kezemből az egyik poharat. Hátradőlt a székben, és összeráncolt szemöldökkel bámult maga elé. Összenéztem a többiekkel, akik mindent tudóan néztek rá.

-Hamarosan éhes lesz.- hajolt közelebb Harry. Időközben észre se vettem, hogy mellettem talált csak egyedül helyet magának. A nézésében, és abban, ahogy egész halkan beszélt hozzám volt valami…

-Hazafelé ehetnénk valamit.- kortyolt bele a poharába Niall. Harry egy visszafojtott mosollyal az arcán dőlt vissza a székébe, én pedig egy elismerő bólintással mosolyogtam rá.

-Kedvesem, merre jártál?- könyökölt fel az asztalra Louis, és érdeklődve fordult a mellettem ülő Harry felé. Megszeppenve néztem Eleanorra, aki csak legyintett egyet, és Louison keresztül Zaynnel folytatott beszélgetést.

-Csak telefonáltam.- hadarta el gyorsan, továbbra is ugyanúgy ült a széken elkényelmesedve.

-Ha nem lennék részeg, még azt hinném, megcsalsz Harold!- mondta tettetett felháborodással.

-És mivel mind részegek vagytok, én vezetek hazáig.- tért el a témától, mire Louis összehúzott szemekkel nézett rá. Amolyan „ezt még később lerendezzük” nézés volt.

-Vigyünk el téged is?- fordult felém Eleanor. Egy pillanatra mindenki megállt a mozdulatában, és rám nézett, majd mind bólogatni kezdtek, Harry pedig kíváncsian figyelt.

-Nem, fogok egy taxit, de azért rendesek vagytok.- ráztam a fejem, és elmosolyodtam.

-Nem hagyhatjuk, hogy ilyen későn egyedül mászkálj.- tiltakozott hevesen Zayn, és mind egy emberként bólogattak. Félve Harryre pillantottam, de ő csak kedvesen mosolyogva megrántotta a vállát.

Miután mindenki megitta a maradék italát, és Louist is sikeresen felnyaltuk a padlóról, miután ismét hátradőlt, elindultunk a parkolóba. Kipattantak a szemeim, mikor megláttam, hogy egy Range Roverben fognak hazafurikázni a frissen szerzett barátaim. Eleanor hátra huppant, mellé Louis is, és egyből az ölébe hajtotta a fejét. Egy percen belül aludni fog, a nyakamat teszem rá. Gyorsan A másik három fiú is hátra pattant, összepasszírozva Elt. Mivel más választásom nem maradt, én ültem az anyósülésre. Harry egy pimasz mosollyal az arcán elindította az autót, és útnak indultunk.

-Előbb titeket raklak ki.- jelentette ki, miután a visszapillantóba meglátta az alvó Louist.

-Előbb elmegyünk a Nando’sba!- tiltakozott ellentmondást nem tűrő hangon Niall, néhol elcsukló hanggal.

Harry futva rám pillantott. A szemeim már le-leragadtak, néhol összemosódtak a hangok, és a színek.

-Effy is lassan elalszik. Ha hazavittem, elmegyek neked kajáért.- mondta a szőkeségnek, aki egy hümmögéssel válaszolt.

Figyelmes, ez egy jó pont. Lenne… mert persze csak barátságra alapozok ezeken az estéken. Elmosolyodtam magamban, ezután a gondolatmenet után. Harry rám kapta a tekintetét, és édesen elmosolyodva nézett engem.

-Remélem, az útra is figyelsz!- szólt rá Liam mogorván, mire egyből elkapta rólam a tekintetét.

Mire kiraktuk a fiúkat, már csak egy hajszál választott el attól, hogy elaludjak az autóban. Mindenkitől elköszöntem, még az alvajáró, Eleanorra támaszkodó Louistól is. Megbeszéltünk Ellel egy holnapi találkát – amit remélem, nem fogok elfelejteni – majd Harryvel megint útra keltünk.

-Effy?- hallottam, hogy egy édes hang a nevemen szólít, és édesen megcirógatja az arcom, majd a kabátomon keresztül a karomat. Elmosolyodtam, az érintése meleg volt, én pedig fáztam.- Effy…- szólítgatott a hang megint, mire én kinyitottam a szemem. Egy csillogó zöld szempár fürkészte az arcomat, és mosolygott rám.

Vajon min mosolyoghat mindig?

-Megjöttünk.- suttogta halkan, mintha attól félne, hogy valaki meghall minket.

-Sajnálom.- kaptam észhez, és egyből indulásra készültem.

-Látlak még?- kérdezte tőlem, mikor már kiszálltam az autóból. Meglepetten néztem rá, egy pillanatig azt se tudtam, mit válaszoljak neki. Végül minden maradék józanságomat összekapartam, és válaszra nyitottam a szám.

-Louis meghívott hozzátok pénteken.- a válaszomra még jobban elterült az a bizonyos mosoly az arcán.- Köszönöm, hogy hazahosztál.- tettem hozzá bátortalanul.

-Jóéjt.- válaszolta, én pedig becsuktam a kocsiajtót.

Míg fel nem értem a lakásomba, és el nem aludtam… csak az ő mosolya lebegett a szemeim előtt.